Nézem a Holdat, fényébe halványulok. Sötétségbe nyúlnak árnyékom töredékei. Kristályos hangját hallom, ahogy régmúlt időkről dúdol titkos szólamokat. Nem értem, csak érzem. Lelkem rezdülései az ő zenéjével rezegnek. Egy pillanatra a #Mindenség lett menedékem. De végül maradok a Semmiben.

vágyom a csöndet
Hold fényébe vegyülve
- üres rezzenés

•••
#haibun #vers #költészet #írás #líra #kreatívírás #versek #magyarversek